Életem nagy részét egyedül éltem, és mindig azt hittem, hogy a magány az én választásom. Egy váratlan családi tragédia és egy régi kutya elvesztése azonban mindent megváltoztatott bennem. Most már nem tudom eldönteni, hogy a magány szabadság vagy inkább teher – és vajon lehet-e még újrakezdeni ötven felett?
Az esküvőm napján, amikor mindenki boldogságot várt, a legjobb barátom, a kutyám, Árnyék, utoljára nézett rám. Ez a nap nemcsak az új életem kezdete volt, hanem egy korszak vége is. Vajon lehet-e egyszerre ünnepelni és gyászolni?
Egyetlen pillanat alatt omlott össze a világom, amikor a lányom, Dóra közölte velem: ideje lenne beköltöznöm az idősek otthonába. Az otthon, ahol feleségemmel, Marikával együtt éltünk boldogan, hirtelen idegenné vált számomra. Vajon tényleg csak a múltamhoz ragaszkodom, vagy jogom van harcolni azért, ami az életem része volt?
Egyedül maradtam, miközben az idő könyörtelenül haladt előre. A családommal való konfliktusok, a barátaim elvesztése és az egészségem hanyatlása mindennapjaim részévé váltak. Mégis, egy régi zsidó mondás segített újraértelmezni mindazt, amit elveszítettem – és amit még megmenthetek.
Mindig azt hittem, jó férj és apa vagyok, de egy este elhagytam a családomat, hogy máshol keressem a boldogságot. Gyorsan ráébredtem, mekkora hibát követtem el, és most kétségbeesetten próbálom visszanyerni szeretteim bizalmát. Ez a történet a bűntudatról, magányról és a megbocsátás felé vezető nehéz útról szól.
