Negyven év után teljesen váratlanul találkoztam újra az első szerelmemmel egy budapesti parkban. Egyetlen mondata visszarepített a fiatalságom legszebb, de legfájdalmasabb pillanataiba, miközben a családommal és önmagammal való konfliktusok is felszínre törtek. Vajon lehet-e újrakezdeni ott, ahol egyszer már mindent elveszítettünk?
Negyvenöt év után írtam levelet Gábornak, mert három éjszakán át álmodtam vele. Nem vártam választ, de amit kaptam, mindent megváltoztatott. Ez a történet a múlt sebeit, a családi titkokat és a második esély reményét tárja fel.
Egy átlagos szombati napon, a zsúfolt WestEnd közepén találkoztam újra azzal a férfival, akit harmincöt éve szerettem először. A múlt fájdalmai, családi titkok és elfojtott érzések mind felszínre törtek egyetlen szóval: „Anka?” Vajon képes vagyok szembenézni azzal, amit elvesztettem – és azzal, amit még mindig érzek?
A férjem halála után, miközben a lakást takarítottam, véletlenül rábukkantam egy dobozra, tele levelekkel, amelyeket évtizedeken át egy másik nőnek írt. Az életem alapjai meginogtak, miközben próbáltam feldolgozni a fájdalmat, a haragot és a csalódottságot, amit a titkok felfedezése okozott. Ebben a történetben elmesélem, hogyan próbáltam szembenézni a múlt árnyaival, és megtalálni önmagamat a hazugságok romjai között.
Hatvanévesen elhatároztam, hogy megkeresem az első szerelmemet, akit sosem tudtam igazán elfelejteni. Amikor végre ott álltam a háza előtt, egy nő nyitott ajtót, aki kísértetiesen hasonlított rám. Ez a találkozás mindent felforgatott bennem, amit eddig biztosnak hittem az életemről, a családomról és önmagamról.
