Egy családi vasárnapi ebédnél robban a feszültség, amikor édesanyám, Viktória, újra szóba hozza, hogy Gábor, a párom, nem méltó hozzám. Kamionsofőrként dolgozik, esténként videojátékokkal kapcsol ki, és anyám szerint sosem lesz belőle „rendes férj”. A történet során szembesülünk előítéletekkel, családi titkokkal és azzal, hogy a szeretet néha egészen váratlan helyekről érkezik.
Gyerekkoromtól kezdve a falu különce voltam, akit mindenki elkerült, de senki sem ismert igazán. Életemet a magány, a családi tragédiák és a falusi előítéletek formálták, miközben titokban próbáltam jót tenni másokkal. Most, hogy már csak az emlékeim maradtak, felteszem a kérdést: vajon tényleg ismerjük egymást, vagy csak azt hisszük?
Háromgyermekes anyaként, tetoválásokkal borított testtel próbálok boldogulni egy magyar kisvárosban, ahol az előítéletek mindennaposak. Egy nap az iskolában megaláztak a gyerekeim előtt, és azóta sem találok munkát, mert mindenhol csak a külsőmet nézik. Vajon valaha elfogadnak majd olyannak, amilyen vagyok?
Egy kórházi szülőszobában kezdődött minden, ahol az ikreim születése nemcsak örömöt, hanem megdöbbenést és félelmet is hozott. Az egyik gyermekem világos bőrű, a másik sötétebb tónusú lett, és ezzel a családom és a falu is nehezen tudott mit kezdeni. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg az előítéletekkel, a családi feszültségekkel és önmagammal, miközben próbáltam szeretettel összetartani a családunkat.
