A nevem Gábor, és ez az én történetem arról, hogyan szerettem bele Annába, egy nőbe, akit a környezetem sosem tartott elég szépnek vagy elég jónak hozzám. A szerelmünkért vívott harcban elvesztettem barátokat, majdnem a családomat is, de végül megtaláltam azt a boldogságot, amit mindig is kerestem. Ma is gyakran elgondolkodom: vajon hányan élünk még mindig mások elvárásai szerint, ahelyett, hogy a saját szívünket követnénk?
Az első pillanattól kezdve, amikor beleszerettem Gáborba, éreztem a szomszédok tekintetét és a szavaik súlyát. Miközben közös otthonunkat építettük, a körülöttünk emelkedő előítéletek falai egyre magasabbra nőttek, és régi családi titkok is felszínre kerültek. Végül választanom kellett: a szerelmem mellett állok ki, vagy engedek a környék elvárásainak.
A nevem Katalin, és ez az én történetem arról, hogyan küzdöttem meg egyedülálló anyaként egy kis magyar faluban az előítéletekkel, szegénységgel és a saját családommal. Megtapasztaltam a megaláztatást, a félelmet és a kilátástalanságot, de végül megtaláltam magamban az erőt, hogy új életet építsek magamnak és a lányomnak. Ma már tudom, hogy sosem szabad feladni a reményt, még akkor sem, ha minden elveszettnek tűnik.
Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: anyósom múltja, a férjem családja és az én helyem ebben a világban. Megküzdöttem az előítéletekkel, a szeretetért és a saját boldogságomért. Vajon tényleg csak a múltunk határozza meg, kik vagyunk egy családban?
Tizennyolc éven át minden reggel kávét vittem a mogorva Károly bácsinak a kis zuglói presszónkban, anélkül, hogy valaha is igazán beszélgettünk volna. Amikor egy nap nem jelent meg, észrevettem, mennyi mindent nem tudok azokról, akik mellett nap mint nap elmegyek. Ez a történet a magányról, előítéletekről és arról szól, mennyi minden marad kimondatlanul a hétköznapokban.
A saját esküvőm napján, a Duna-parton ülök a kerekesszékemben, és várom, hogy kimondjam a boldogító igent Gábornak. A szívemben büszkeség, félelem és a múltam emlékei kavarognak, amikor egy baleset örökre megváltoztatta az életemet. Ez az én történetem arról, hogyan küzdöttem meg a családi fájdalommal, az előítéletekkel, és hogyan találtam rá a szeretetre, ami minden akadályt legyőz.
Egy budapesti édesanya vagyok, aki kisfiával, Marcell-lel küzd a másság elfogadásáért. Fiam arcán nagy anyajegy van, ami miatt mindennap szembesülünk az előítéletekkel, pletykákkal és családi konfliktusokkal. A történetem arról szól, hogyan próbáltam példát mutatni, amikor mindenki más csak bámult vagy elfordult.
Gyerekkorom óta tudtam, hogy az emberek szeretik megítélni a másikat, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek a pletykák középpontjában. Amikor beleszerettem Gáborba, aki húsz évvel idősebb nálam, az egész város összesúgott a hátam mögött. Mégis, minden nap újra és újra bebizonyítom magamnak és a világnak, hogy a mi szerelmünk valódi.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze a bizalmam, amikor kiderült, hogy Jutka néni, a lányom kedvenc óvónője, valamit titkol. A bölcsődében kitört a botrány, a szülők egymásnak estek, és a családomban is feszültség támadt. Kétségbeesetten próbáltam eldönteni, mi a helyes: megvédeni a lányomat, vagy hinni abban, hogy az emberek képesek változni.
A nevem Lilla, és amikor megszülettek az ikreim, Áron és Dénes, az egész családom élete a feje tetejére állt. Az eltérő bőrszínük felszínre hozta a régóta elfojtott titkokat, előítéleteket és fájdalmakat, amelyekkel mindannyiunknak szembe kellett néznünk. Ez a történet a bizalomról, a családi összetartásról és arról szól, hogy mennyire nehéz, de mégis felszabadító lehet az igazság kimondása.
Egy nap fiam, Gábor hazahozott egy nőt, aki már anyuka volt. Először képtelen voltam elfogadni, hogy a családunkba egy idegen gyerek is tartozik majd. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg a saját előítéleteimmel, a falusi pletykákkal és végül hogyan tanultam meg szeretni azt a kislányt, aki nem a vérem, de a szívem lett.
Az esküvőm előtt rettegtem a leendő anyósomtól, mert mindenki csak rémtörténeteket mesélt. A barátnőim folyamatosan kételkedtek benne, hogy lehet jó szándékú, és én is egyre inkább gyanakodtam rá – egészen addig, amíg egy váratlan fordulat mindent meg nem változtatott. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg bízni, és hogy a magyar családi kapcsolatokban mennyi előítélet és félelem élhet – teljesen feleslegesen.
