Öt évesen elvesztettem mindent, ami fontos volt számomra. Egy nap a piacon megláttam egy nőt, aki kísértetiesen hasonlított az anyámra. Ez a pillanat mindent megváltoztatott bennem, és szembesített a múltam fájdalmával.
Egy budapesti öregotthon udvarán ülve, egy padon, szembesülök azzal, hogyan foszlott szét az életem, amikor a családom lemondott rólam. A történetem a magányról, a családi konfliktusokról és arról szól, hogyan válik valaki feleslegessé a saját gyermekei szemében. Vajon tényleg csak ennyi marad az emberből öregkorára: egy név a lakók listáján és egy hely a padon?
Már csecsemőként megtapasztaltam az elutasítást, ami egész életemet végigkísérte. Átmentem a gyermekotthonon, nevelőcsaládon, iskolai megaláztatásokon és fájdalmas önkeresésen. Felnőttként is újra és újra felteszem magamnak a kérdést: mit jelent igazán a család, és lehet-e a szeretetet választani?