Egy vasárnapi délutánon, egy fazék házi húslevessel a kezemben, a fiam becsapta előttem az ajtót. Az anyai szeretet és az elengedés fájdalmas határán egyensúlyozva próbálom megtalálni a helyem az életében. Vajon mikor válik a törődés túl sokká, és hogyan lehet megtanulni elengedni azt, akit a legjobban szeretünk?
Egy nap a fiam, Gergő, váratlanul közölte velem, hogy a barátnőjével a régi balatoni nyaralónkba akar költözni. A hír megrázott, féltettem őt, és kétségbe vontam, vajon elég érett-e ehhez a lépéshez. Ez a történet az anyai aggódásról, családi vitákról és arról szól, hogyan tanuljuk meg elengedni azt, akit a legjobban szeretünk.
Egy reggel üres lakásban ébredtem, és egyetlen üzenetből tudtam meg, hogy a lányom elment. Az elengedés, a bűntudat és a magány között vergődve tanultam meg, hogy az anyaság nem csak a gondoskodásról, hanem az elengedésről is szól. Ez a történet arról szól, hogyan nőttem fel én is, amikor már azt hittem, mindent tudok az életről.
Azon az éjszakán, amikor a lányom, Eszter szülni indult, minden idegszálammal vele voltam. A várva várt unoka öröme mellett azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy Eszter már felnőtt nő, aki nem enged be mindent az életébe, és nekem is meg kell tanulnom elengedni. Vajon hol húzódnak a határok egy anya és egy felnőtt lánya között, amikor új élet születik?
