Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden: anyám ordítása, a kislányom sírása, és a saját lelkiismeretem, ami nem hagy nyugodni. Vajon tényleg szégyen, ha engedem, hogy a volt anyósom lássa az unokáját? Ebben a történetben elmesélem, hogyan őrlődtem két család között, miközben csak a lányom boldogságát akartam.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze az életem, amikor a lányom, Dóra, szó nélkül eltűnt, és csak egy rövid üzenetet hagyott maga után. Az anyaság terhe, a generációs konfliktusok és a magyar valóság mindennapi nehézségei között őrlődve próbáltam megérteni, hol hibáztam el mindent. Amikor Dóra másfél év után visszatért, nemcsak magát, hanem egy újszülöttet is rám bízott – és én ott maradtam, egyedül, újra anyaként, válaszok nélkül.
Egyedülálló anyaként próbálok helytállni a munkahelyemen és otthon is, miközben édesanyám, akire számítottam volna, elutasítja a segítséget. A mindennapok küzdelmeiben egyre inkább úgy érzem, hogy magamra maradtam, és nem tudom, hogyan tovább. Vajon hol húzódik a határ az önfeláldozás és az önvédelem között?
Egy vidéki magyar kisvárosban, Szarvason, egyedülálló anyaként próbálok megfelelni a munkahelyi elvárásoknak és a fiam, Marci kíváncsiságának. Mindennapi küzdelmeim során gyakran választom a gyors megoldásokat, míg egy váratlan esemény rá nem ébreszt, mennyire fontos, hogy ne csak válaszokat adjak, hanem lehetőségeket is teremtsek neki. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg bízni a fiamban – és magamban is.
