Egyetlen pillanat alatt omlott össze az életem: férjem hűtlensége, egy végzetes baleset, majd a tolószék. Mégis, a legmélyebb sötétségben találtam rá újra önmagamra és a táncra, amely mindig is az álmom volt. Vajon lehet-e boldog az, akinek mindene elveszett?
Gyerekként csak azt láttam, hogy apám egyre kevesebbet van otthon, anyám pedig egyre többet ül a kanapén, szinte átlátszó hálóingben, némán. Akkor még nem értettem, mi történik velük – csak azt, hogy valami végleg megváltozott. Most felnőtt fejjel próbálom megfejteni: vajon apám hibája volt, hogy anyám belecsúszott a sötétségbe?
Egy budapesti fiatal nő vagyok, akinek a szülei nászajándékba adtak egy gyönyörű házat. A ház azonban nem boldogságot, hanem veszekedést, csalódást és végül válást hozott az életembe. Most, hogy lassan kilábalok a depresszióból, megpróbálom megérteni, hogyan fordulhatott minden ennyire rosszra.
Egy viharos családi vacsora közepén találom magam, ahol apám bejelenti, hogy új életet kezd valaki mással, miközben anyám csendben összetörik mellettem. A történetemen keresztül megmutatom, milyen érzés egy ilyen helyzetben felnőni, miközben próbálom megérteni, ki hibázott, és vajon lehet-e még remény a családunk számára. Az én szemszögemből mesélem el, hogyan próbáltam megtalálni a saját helyemet ebben a széthulló világban.
