Egy sötét, téli estén, amikor a villanyszámla a konyhaasztalon hevert, és a férjemmel már napok óta csak veszekedtünk, úgy éreztem, nincs tovább. Ebben a történetben elmesélem, hogyan küzdöttem meg a kilátástalansággal, miközben a hitem volt az egyetlen kapaszkodóm. Megmutatom, hogy a csodák néha ott születnek, ahol már mindenki feladta volna.
Egyetlen este alatt minden megváltozott: a fiam, Jakab, hazahozott valamit, amit csodának nevezett. Nyolc éve vagyok özvegy, és nem hittem, hogy a boldogság tartós lehet. Ez a történet a családi feszültségekről, félelmeimről és arról szól, hogyan tanultam újra hinni a változásban.
Gyerekkorom óta a csend volt a világom, hiszen fülek nélkül születtem. A családom küzdelme, a magyar egészségügy akadályai és a reménytelenség közepette végül egy forradalmi műtét adott nekem új életet. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg hallani – és élni – egy olyan országban, ahol a csodák ritkán jönnek könnyen.
Egy tragikus autóbaleset után húsz hónapig feküdtem kómában, miközben apám, Gábor minden nap gitározott nekem a kórházi ágyam mellett. Az orvosok már lemondtak rólam, de apám hite és szeretete végül csodát tett. Ez az én történetem a reményről, a családi összetartásról és arról, hogyan lehet újra megtanulni élni.
