Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: a menyem elvitte az unokáimat, és azt mondta, többé nem láthatom őket. Azóta minden napomat a bűntudat, a kétségbeesés és a reménytelenség tölti ki. Vajon hol rontottam el, és van-e még visszaút a családunk számára?
Minden hajnalban, amikor a város még alszik, én már a villamosmegállóban állok, kezemben a seprűvel. Az életem nem volt könnyű: apám elvesztése, anyám betegsége, a mindennapi küzdelem a megélhetésért és a tanulásért. Mégis, minden nap újra felkelek, mert hiszem, hogy a kitartás és a becsület végül meghozza gyümölcsét.
Aznap éjjel, amikor megszülettek a hármas ikreink, azt hittem, a világ legboldogabb embere vagyok. Egy nap múlva azonban minden megváltozott: elvesztettem azt, akit a legjobban szerettem. Ez az én történetem a boldogságról, a gyászról és arról, hogyan próbáltam talpra állni a lehetetlen után.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit addig biztosnak hittem. Egy családi tragédia, egy baleset, és a bűntudat, amely mindannyiunkat megmérgezett. Vajon tényleg van, akit hibáztatni kell, vagy néha az élet egyszerűen csak igazságtalan?
