Az első naptól kezdve, amikor az anyósom megkövetelte, hogy a sógorom költözzön hozzánk, az életem folyamatos harccá változott. Saját határaimért kellett küzdenem, miközben a családi nyomás és a béke megőrzése között őrlődtem. Ez a történet arról szól, milyen nehéz nemet mondani a legközelebbi hozzátartozóknak, és milyen árat fizetünk azért, ha hűek akarunk maradni önmagunkhoz.
Egy családi vacsora közepén szembesültem azzal, hogy mindenki jobban tudja, mire van szükségem, mint én magam. Azt hitték, a házasság a boldogság kulcsa, de én csak anya akartam lenni. Amikor már majdnem feladtam, egy döntés mindent megváltoztatott.
Egyedülálló férfiként, 38 évesen, saját lakásban, stabil munkahellyel élem az életem Budapesten. A családom és a társadalom folyamatos nyomása ellenére sem házasodtam meg, és most elmesélem, milyen elvárásokkal, félelmekkel és csalódásokkal kellett szembenéznem. Ez az én történetem arról, miért olyan nehéz ma Magyarországon egy férfinak elköteleződni.
A családom mindig is azt akarta, hogy hozzámegyek Gáborhoz, de ők nem tudták, milyen titkot rejteget. A gyermek utáni vágyam mindennél erősebb volt, de végül egyedül maradtam a kisfiammal, miközben a családom elfordult tőlem. Az életem tele lett áldozatokkal, és a boldog befejezés elmaradt.
