Hetvenhárom éves vagyok, özvegy, a gyerekeim külföldön élnek, de minden kedden és csütörtökön elmegyek a kerületi könyvtárba, ahol egy magányos, szegény kisfiúval, Timivel találkozom. Egy régi tablettel indult minden, de hamarosan egész közösségünk összefogott, hogy segítsen a rászoruló gyerekeken. A történetem arról szól, hogyan lehet egyetlen apró gesztussal elindítani valami nagyot, ami reményt adhat másoknak is.
A történetem egy budapesti híd korlátján kezdődik, ahol az életem egyetlen pillanat alatt megváltozhatott volna. A családom titkai, a magány és az elutasítás érzése sodortak oda, de végül egy idegen hangja és egy váratlan vallomás segített visszatalálni önmagamhoz. Ez a történet arról szól, hogyan lehet újra hinni a szeretetben, amikor minden elveszettnek tűnik.
A történetem egy sötét, hideg téli éjszakán kezdődik, amikor egyedül maradtam a kislányommal, és egy fillér sem volt a zsebemben. Megaláztatásokon, elutasításokon és előítéleteken keresztül kellett átmennem, hogy végül saját kis vállalkozást indítsak, ami nemcsak a mi életünket változtatta meg, hanem más nőknek is reményt adott. Ma már arról beszélek, hogy az anyai szeretet ereje hogyan segíthet átlépni a legnagyobb akadályokat is.
