Egy reggel, amikor kiléptem a budapesti panelházunk lépcsőházából, éreztem a szomszédok pillantásait és a magány súlyát. A férjem elhagyott, a lányom alig beszél velem, és a pletykák csak gyűlnek körülöttem. Ez az én harcom a boldogságért, a változás bátorságáért, és az örök kérdésért: vajon tényleg képesek vagyunk változni, vagy csak áltatjuk magunkat?