Egy reggel a férjem, Gábor, elment kenyérért, és soha többé nem láttam viszont. Évekig éltem a bizonytalanságban, míg végül szembe kellett néznem a fájdalmas igazsággal. Ez az én történetem a hiányról, a reményről és arról, hogyan találtam meg önmagam a veszteség árnyékában.
Egyetlen telefonhívás az anyósomtól teljesen felforgatta a napomat. Az állandó elvárások, a családi konfliktusok és a saját bizonytalanságaim között őrlődöm, miközben próbálok helytállni anyaként és menyként is. Vajon lehet egyszerre jó anya és rossz meny is az ember?
Egyetlen mondat, egyetlen gyanú, és minden, amit eddig biztosnak hittem, darabokra hullott. A férjem anyjának javasoltam az apasági tesztet, és ezzel poklot szabadítottam a családunkra. Most magamra maradtam a bűntudatommal, és nem tudom, hogy valaha helyrehozható-e mindaz, amit elrontottam.
Az esküvőm előtti estén a családi vacsora váratlanul csatatérré változott, amikor a szüleim és a vőlegényem családja egymásra licitáltak lakásajándékokkal. Ahelyett, hogy örömöt éreztem volna, csak nőtt bennem a bizonytalanság és a harag, ahogy rájöttem: nem minden ajándék jelent boldogságot. Végül szembe kellett néznem azzal, hogy a családi elvárások és a birtoklási vágy tönkretehetik az ember életének legszebb pillanatait is.
Azt hittem, hogy hatvanévesen újra férjhez menni maga lesz a boldogság. De a családom ellenállása, a magány és a bizonytalanság mindent megváltoztatott. Ez az én történetem arról, hogyan keresem még mindig a helyemet, és hogy vajon létezik-e újrakezdés ennyi év után.
Egy viharos családi ebéd közepén találom magam, ahol a feszültség tapintható köztem és a menyem, Dóra között. A félreértések, régi sérelmek és saját bizonytalanságaim miatt egyre távolabb kerülünk egymástól, miközben a család egysége is veszélybe kerül. Végül, amikor már minden elveszettnek tűnik, a hit és az őszinte sebezhetőség segít megtalálni az utat egymáshoz.
