Egy átlagos magyar apa vagyok, két gyönyörű gyermekkel és egy szerető feleséggel. Egy egyszerű DNS-teszt azonban mindent felforgatott: kiderült, hogy hivatalosan nem vagyok a gyermekeim apja. A történetem a bizalomról, árulásról, családi titkokról és az igazság kereséséről szól.
Egy hideg novemberi estén, miközben a kisfiam már aludt, a férjem közölte velem: „Nem vagyok erre képes, Anna. Nem tudok apa lenni.” Azóta minden napom harc a magány, a csalódás és a remény között, hogy egyszer talán mégis család lehetünk. Ez az én történetem arról, hogyan omlott össze minden, amiben hittem – és hogyan próbálok talpra állni a romokból.
Néhány napja összefutottam régi osztálytársammal, Rékával, aki babakocsit tolt, és láthatóan gondterhelt volt. Beszélgetni kezdtünk, és hamarosan megosztotta velem családja fájdalmas titkait: férje, Gábor, mindenáron menekült az apaság elől, és ez szinte tönkretette őket. Az ő történetét mesélem most el, ahogy tőle hallottam – tele fájdalommal, reménnyel és végül egy nehéz döntéssel.
