Egy tragikus autóbaleset után húsz hónapig feküdtem kómában, miközben apám, Gábor minden nap gitározott nekem a kórházi ágyam mellett. Az orvosok már lemondtak rólam, de apám hite és szeretete végül csodát tett. Ez az én történetem a reményről, a családi összetartásról és arról, hogyan lehet újra megtanulni élni.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze a világom, amikor a lányom, Dóra közölte velem: ideje lenne beköltöznöm az idősek otthonába. Az otthon, ahol feleségemmel, Marikával együtt éltünk boldogan, hirtelen idegenné vált számomra. Vajon tényleg csak a múltamhoz ragaszkodom, vagy jogom van harcolni azért, ami az életem része volt?
Egy új lakásba költözés után apám tanácsait mindig túl szigorúnak éreztem, de csak évekkel később, saját családommal szembesülve értettem meg, mennyire igaza volt. A régi barátok és az új környezet közötti feszültség, valamint a családi konfliktusok formálták a felnőtté válásomat. Most már tudom, hogy apám szavai nem tiltások, hanem szeretetből fakadó útmutatások voltak.
Egy viharos családi vita közepén találom magam, amikor édesapám váratlan döntése mindent felforgat. A múlt árnyai, elfojtott sérelmek és kimondatlan vágyak törnek felszínre, miközben próbálom megérteni, hol hibáztunk el mindent. Vajon képesek vagyunk újra egymásra találni, vagy örökre elveszítjük egymást?
Gyerekkoromban apám volt a hősöm, most pedig én voltam az, aki otthonba vitte őt. A döntés szétfeszíti a lelkem, miközben minden éjjel a múlt emlékei kísértenek. Vajon megbocsáthatom magamnak valaha, hogy így döntöttem?
Egy nap észrevettem, hogy a lányom, Lilla, új cipőben jár, és a legújabb okostelefont használja. Amikor rákérdeztem, azt mondta, anya vette neki – de valami nem stimmelt. Elhatároztam, hogy utánajárok az igazságnak, és amit megtudtam, nemcsak Lillát, hanem engem is szembesített a múltunkkal.
