Mindig is én voltam az, aki a férjem családját kiszolgálta, főztem, takarítottam, miközben ők hívatlanul jöttek-menetek. Idén azonban elhatároztam, hogy véget vetek ennek a szokásnak, és végre kiállok magamért. Ez a történet arról szól, hogyan változtattam meg egy egész család dinamikáját – és talán önmagamat is.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor anyósom, Ilona kijelentette, hogy természetesnek tartja: a leendő új otthonunkban neki is lesz saját szobája. A férjem, Gábor és én épp életünk első lakásvásárlására készültünk, de a családi elvárások és a generációs különbségek mindent felborítottak. Vajon képes vagyok kiállni magamért, vagy örökre elveszítem a saját otthonom álmát?
Öt évvel ezelőtt a férjem szülei nagyobb összeget kértek kölcsön tőlünk, amit azóta sem fizettek vissza. Most, amikor a férjem elengedné a tartozást, anyám szerint kötelességünk emlékeztetni őket. A családi feszültség és a pénz kérdése közé szorulva próbálok dönteni, mi lenne a helyes.
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel, amikor anyósom beköltözött hozzánk. Folyamatosan úgy érzem, mintha csak egy cseléd lennék a saját otthonomban, miközben a férjem mindent megtesz, hogy az anyja kedvében járjon. Kétgyermekes anyaként, harmadik babát tervezve próbálok helytállni, miközben az anyósom minden nap próbára teszi a türelmemet és önbecsülésemet.
Mindig azt hittem, hogy a lányom, Dóra és köztem lévő távolság csak átmeneti. De amikor megtudtam, hogy az anyósát avatta be először a terhességébe, összetört bennem valami. Ez a történet arról szól, hogyan veszítettem el a lányomat egy másik nő javára – és hogy vajon visszakaphatom-e még valaha.
