Én vagyok Magdalena. Anyám mindig is nyíltan különbséget tett az unokái között, de amikor csak az unokaöcsémet vitte volna el a Balatonra, mégis tőlem is pénzt kért, végleg betelt a pohár. Ez a nyár mindent megváltoztatott: szembeszálltam a családi igazságtalansággal, és végre kimondtam, amit évek óta magamban tartottam.
A legfeszültebb pillanat az életemben az volt, amikor egy hosszú nap után hazatértem a saját lakásomba, és idegen illatok, rendetlenség, valamint a testvérem fogadott, akit az anyám engedett be a tudtom nélkül. Ez a történet arról szól, hogyan mérgezte meg a pénz, az irigység és a családi elvárások a kapcsolatainkat. A végén már nem tudtam, hogy miért harcolok: a lakásért, a családomért vagy önmagamért.
Egy vasárnapi ebédnél az öcsém, Gergő, bejelentette, hogy bemutatja a menyasszonyát, hogy végre anyánk is megnyugodjon. De amikor megjelentek, minden, amit addig hittünk a családunkról, darabokra hullott. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltunk leckét adni egymásnak, és végül mindannyian tanultunk valamit – de nem azt, amit vártunk.
Gyerekkorom óta a nővérem árnyékában élek, és anyám sosem engedte, hogy elfelejtsem, mennyivel tartozom neki. Felnőttként is minden döntésem, minden örömöm mögött ott lappang az összehasonlítás és a kimondatlan elvárás. Most, harmincöt évesen, végre szembe kell néznem azzal, hogy meddig hagyom, hogy mások határozzák meg az életemet.
