Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam egyensúlyt teremteni a férjem és az anyám között, miközben mindkettőjüket elveszíthettem volna. A saját lakásom, amelyet biztonságnak hittem, végül csatatérré vált, ahol anyám folyamatos jelenléte és kritikái szétfeszítették a családi békét. Végül döntenem kellett: menekülök, vagy hagyom, hogy minden darabokra hulljon.
Egy budapesti panelházban kezdődött minden, ahol anyám közelsége először áldásnak tűnt, de hamar rémálommá vált. A férjem és köztem egyre nőtt a feszültség, ahogy anyám mindent irányítani akart – végül választás elé kerültem: vagy ő, vagy a házasságom. A költözés fájdalmas döntés volt, de csak így menthettem meg azt, ami igazán fontos volt számomra.
Egyedülálló anyaként küzdöttem a túlélésért Budapesten, majd kénytelen voltam külföldre menni dolgozni, amikor a lányom a legnagyobb szükségben volt rám. Most, évekkel később, felnőtt lányom gyűlölettel néz rám, és én minden nap azon gyötrődöm, hogy vajon jó döntést hoztam-e. Ez az én történetem a szeretet, bűntudat és megbocsátás útvesztőjében.
Egyetlen mondat romba döntötte az életem: „Már nem vagy az anyám.” A lányomért mindent feláldoztam, de felnőttként hátat fordított nekem, egy férfi manipulációja miatt. Vajon lehet-e újra egymásra találni, ha a bizalom végleg elveszett?
