Egy esős délután szembesültem a fiammal, akit éveken át csak fényképeken láttam. A múlt hibái, a külföldi munka miatti távollét, és a családi sebek mind ott ültek közöttünk. Most, amikor végre újra találkoztunk, csak egyetlen mondatot kaptam tőle: „Nekem nincs anyám.”
Egy hideg téli estén, miközben a régi családi fényképeket nézegetem, rájövök, mennyire megváltozott minden. Három gyermekem közül egyik sem él már velem, és a legidősebb fiamat évek óta nem láttam. A magány és a kimondatlan szavak fájdalma lassan felemészti a lelkemet.
Egy vidéki magyar kisvárosban, Szarvason, egyedülálló anyaként próbálok megfelelni a munkahelyi elvárásoknak és a fiam, Marci kíváncsiságának. Mindennapi küzdelmeim során gyakran választom a gyors megoldásokat, míg egy váratlan esemény rá nem ébreszt, mennyire fontos, hogy ne csak válaszokat adjak, hanem lehetőségeket is teremtsek neki. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg bízni a fiamban – és magamban is.
Egy esős novemberi estén egy kisfiút találtam a küszöbömön, akit a szomszédom hagyott ott, majd örökre eltűnt. Ez a pillanat mindent megváltoztatott: hatvanöt évesen visszatekintek arra, hogyan lettem nevelőanya, és hogyan változtatta meg az életemet az, hogy befogadtam olyan gyerekeket, akiknek senkijük sem volt. A történetem arról szól, hogy a legváratlanabb helyzetekből is születhet szeretet és család.
A történetemet ott kezdem, amikor a kórházi ágyon fekve a gyerekeim közölték: nem engedik, hogy egyedül éljek tovább. Egyedülálló anyaként neveltem fel őket, mindenemet nekik adtam, most mégis úgy érzem, mintha idegen lennék a saját otthonomban. Vajon hibáztam valahol, vagy csak az idő változtatott meg mindent?
Egy kórházi szülőszobában kezdődött minden, ahol az ikreim születése nemcsak örömöt, hanem megdöbbenést és félelmet is hozott. Az egyik gyermekem világos bőrű, a másik sötétebb tónusú lett, és ezzel a családom és a falu is nehezen tudott mit kezdeni. A történetem arról szól, hogyan küzdöttem meg az előítéletekkel, a családi feszültségekkel és önmagammal, miközben próbáltam szeretettel összetartani a családunkat.
