Egész életemben másokról gondoskodtam, most azonban a kutyáim és a családom között őrlődöm. Egy fájdalmas családi vita után próbálom megtalálni az egyensúlyt az állatok iránti szeretetem és az unokáim iránti felelősségem között. Vajon lehet-e mindkettőt igazán jól csinálni, vagy választanom kell?
Egyetlen kiáltás, egyetlen döntés, és minden megváltozott. A kutyám, Bodza miatt szakítottam meg a kapcsolatot az anyámmal, pedig egész életemben ő volt a támaszom. Most, hogy mindent elvesztettem, mégis úgy érzem: végre önmagam vagyok.
Egy nap anyám nem vette fel a telefont, és amikor végre beszéltünk, éreztem a hangjában a hidegséget. Kiderült, hogy féltékeny lett a macskámra, mert szerinte többet törődöm vele, mint vele. Ez a helyzet felszínre hozta a családi feszültségeket, az időskori magányt és azt a kérdést, hogy meddig tart a szeretet határa.
Egyetlen telefonhívás, egyetlen mondat, és minden, amit addig magamban tartottam, kirobbant belőlem. Anyósom, Irén, nem tudta elfogadni, hogy a haldokló kutyám mellett maradtam a születésnapján, és ezzel végleg megmérgezte a kapcsolatunkat. Ez a történet arról szól, hogyan szakadtam el egy mérgező családi köteléktől, és hogyan tanultam meg kiállni a saját érzéseim mellett.
