Egy esős novemberi estén, amikor a családi vacsora ismét veszekedésbe torkollott, ráébredtem, hogy a férjem, Gábor, egyedül cipeli az anyósa gondozásának terhét. A testvérek közti feszültség, a mindennapi áldozatok és a kimondatlan sérelmek lassan felemésztik a családunkat. Vajon meddig bírjuk még, hogy csak mi tartjuk össze ezt a széthulló családot?
Egy viharos éjszakán, miközben édesanyám és anyósom között őrlődöm, rájövök, hogy a családi hűség nem mindig fekete-fehér. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megfelelni mindkét anyának, miközben saját magamat is elveszítettem. Vajon lehet-e egyszerre két családhoz tartozni anélkül, hogy szétszakadnánk?
Tíz éven át építettük a férjemmel, Lajossal a házunkat a Mátra lábánál, minden egyes téglát a saját kezünkkel raktunk le. Már majdnem készen voltunk, amikor a fiunk, Gergő hazatért, és egy olyan ajánlattal állt elő, ami mindent megváltoztatott. A döntés, amit meg kellett hoznunk, örökre nyomot hagyott bennünk.
