Azon a reggelen, amikor a válás utáni csend már majdnem megfojtott, a kutyám a lépcsőházban vérszagot talált, és én utána rohantam, mintha ő tudná, mi következik. Nem hősként éltem meg, hanem fáradt emberként, akit egy makacs állat újra és újra visszarángatott az életbe, még akkor is, amikor mindenkitől elfordultam. Három döntést hoztam miatta, amiket nem lehetett visszacsinálni, és közben megtanultam, hogy a bizalom néha nem szavakból, hanem pórázból, meleg szőrből és egyenletes lihegésből épül.