Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztatta az életemet: eladtam a családi házunkat, hogy segítsek a fiamnak, aki a szerencsejáték rabja lett. A szeretet és az anyai önfeláldozás határán egyensúlyoztam, miközben lassan ráébredtem, hogy minden, amit feláldoztam, talán hiábavaló volt. Most, hogy mindent elveszítettem, csak a kérdések maradtak: hol hibáztam, és van-e még visszaút?
Egy szűk budapesti lakásban élek együtt a fiammal, a menyemmel és az unokámmal. A mindennapi feszültségek, az összezártság és a generációs különbségek lassan felemésztenek. Egyre gyakrabban keresek menedéket a fürdőszobában, ahol végre kisírhatom magam – de vajon meddig bírjuk még így?
A nevem Eszter, és az életem egyetlen éjszaka alatt darabokra hullott, amikor a férjem, Gábor, hűtlenséggel vádolt meg, majd elhagyott engem és újszülött kislányunkat. Egy kisvárosban, a Bakony szélén kellett szembenéznem a pletykákkal, a magánnyal és azzal, hogy egyedül neveljem a gyermekemet. Ez a történet a bizalom elvesztéséről, a túlélésről és arról szól, hogyan lehet újra hinni önmagunkban, amikor mindenki más hátat fordít.
Egy esős novemberi estén egy kisfiút találtam a küszöbömön, akit a szomszédom hagyott ott, majd örökre eltűnt. Ez a pillanat mindent megváltoztatott: hatvanöt évesen visszatekintek arra, hogyan lettem nevelőanya, és hogyan változtatta meg az életemet az, hogy befogadtam olyan gyerekeket, akiknek senkijük sem volt. A történetem arról szól, hogy a legváratlanabb helyzetekből is születhet szeretet és család.
