A nevem Katalin, és tíz éve élek egy házasságban, ahol a férjem minden forintomat ellenőriz. Minden hónapban átadom neki a fizetésemet, ő pedig csak annyit ad vissza, amennyi a legalapvetőbb szükségleteimre elég. Nap mint nap küzdök a félelemmel és szégyennel, miközben egyre inkább elveszítem önmagam.