A nevem Gábor, és ez az én történetem arról, hogyan szerettem bele Annába, egy nőbe, akit a környezetem sosem tartott elég szépnek vagy elég jónak hozzám. A szerelmünkért vívott harcban elvesztettem barátokat, majdnem a családomat is, de végül megtaláltam azt a boldogságot, amit mindig is kerestem. Ma is gyakran elgondolkodom: vajon hányan élünk még mindig mások elvárásai szerint, ahelyett, hogy a saját szívünket követnénk?
Negyven év után teljesen váratlanul találkoztam újra az első szerelmemmel egy budapesti parkban. Egyetlen mondata visszarepített a fiatalságom legszebb, de legfájdalmasabb pillanataiba, miközben a családommal és önmagammal való konfliktusok is felszínre törtek. Vajon lehet-e újrakezdeni ott, ahol egyszer már mindent elveszítettünk?
Negyvenöt év után írtam levelet Gábornak, mert három éjszakán át álmodtam vele. Nem vártam választ, de amit kaptam, mindent megváltoztatott. Ez a történet a múlt sebeit, a családi titkokat és a második esély reményét tárja fel.
Hatvankét évesen azt hittem, már mindent láttam, és a szerelem végleg elkerül. Egy utazóklubban azonban egy idegen férfi kérdése mindent megváltoztatott. A történetem arról szól, hogyan találtam rá újra önmagamra és a boldogságra, amikor már lemondtam róla.
Hatvanéves vagyok, túl egy házasságon, gyászokon, magányos éveken. Egy szombat reggel a piacon, amikor csak két sárgarépát és egy illatos petrezselymet akartam venni, valami egészen váratlan történt: találkoztam Ferenccel, aki újra felébresztette bennem a reményt és a vágyat. Ez a történet arról szól, hogyan lehet újrakezdeni, amikor már azt hitted, minden lezárult.
Egy esős tavaszi estén, amikor a nővérem, Nikolett, megígérte, hogy segít megtalálni az igazit, még nem sejtettem, mennyire bonyolult lesz a szerelem keresése Budapesten. Miközben Nikolett könnyedén vonzotta a férfiakat, én csak egyre elveszettebbnek éreztem magam a város forgatagában és a családi elvárások súlya alatt. A történet során rá kellett jönnöm, hogy a házasság nem játék, és nem lehet csak úgy belevágni valakivel, akit alig ismerek.
Egy esős, novemberi estén, miközben a konyhaasztalnál ültem, azon töprengtem, miért választják a nők gyakran azokat a férfiakat, akik látszólag semmit sem adnak nekik. A saját csalódásaim és a barátaim történetei vezettek el egy bölcs öreghez, akitől válaszokat reméltem. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megérteni a szív útjait, miközben saját magammal is szembe kellett néznem.
Egy esős, októberi estén, amikor a szüleim veszekedése visszhangzott a falak között, rájöttem, hogy a szeretet mennyire törékeny. Három nagy szerelmem volt: Róbert, Nándor és Zsófi – mindegyikük más-más sebet hagyott bennem, de mindegyikük tanított valamit önmagamról és arról, hogyan kell elengedni. Most, hogy egyedül ülök a régi családi ház verandáján, visszatekintek ezekre a szerelmekre, és próbálom megérteni, mit jelent igazán szeretni.
