Egy szürke novemberi napon egy csontsovány, reszkető kóbor kutya változtatta meg az életem, amikor a legmélyebb depresszióban voltam. Ő lett az egyetlen élőlény, aki miatt reggelente felkeltem, általa ismertem meg újra a szomszédaimat, és végül miatta mertem segítséget kérni. Azóta máshogy látom önmagam, de azt is, vajon hol a felelősség és önvédelmem határa.