Egy éjszaka, amikor minden megváltozott: hirtelen fájdalom, mentő, műtő, majd a bizonytalanság, hogy a kisfiam és én túléltük-e. A kórházi napok alatt a bűntudat, a családi feszültségek és a falusi pletykák csak tovább nehezítették a lelkemet. Ma is keresem a választ: vajon tehettem volna-e mást, és hogyan lehet továbblépni egy ilyen trauma után?
Évekig minden fizetésemet a férjemnek adtam, azt hittem, így mutatom ki a szeretetemet. Idővel ráébredtem, hogy ezzel elveszítettem az önállóságomat, és minden lépésem az ő ellenőrzése alatt állt. Ez az én történetem a félelem, a kétely és a szabadságvágy között.
Egy reggel Gábor eldöntötte, hogy az apja, László bácsi kezeli a család pénzügyeit. Ezzel a döntéssel elvesztettem a kontrollt a saját életem felett, és napról napra egyre inkább kiszolgáltatottnak éreztem magam. Végül anyámnál találtam menedéket, és most azon gondolkodom, vajon hány nő él még ma Magyarországon hasonló helyzetben.
Egy viharos estén a férjem elhagyott, csak a lányommal, Zsuzsával és néhány bőrönddel maradtam az orvosi faluban. Az évekig tartó elnyomás után kénytelen voltam szembenézni a félelmeimmel, és új életet kezdeni. Ez a történet arról szól, hogyan találtunk egymásban erőt, és hogyan tanultam meg kiállni magamért.
A történetemet mesélem el, amelyben legjobb barátnőm, Dóra anyává válása mindent megváltoztatott. A köztünk lévő szoros kötelék meggyengült, ahogy ő teljesen belemerült az anyaságba, és én egyre inkább kívülállónak éreztem magam. Vajon a barátságunk túléli ezt a próbát, vagy el kell engednem azt, ami valaha a legfontosabb volt számomra?
Egy fiatal, önálló nő vagyok, aki mindent kézben akart tartani: a munkát, a tanulást, a háztartást és a családot is. Amikor teherbe estem, úgy döntöttem, otthon fogom világra hozni a gyermekemet, hogy a férjem, Gábor mellett maradhassak, aki egészségi állapota miatt rám szorult. A döntésem azonban tragikus következményekhez vezetett, amelyek örökre megváltoztatták az életemet.
Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit évekig építettem. Férjem elhagyott, lányom messzire költözött, én pedig egyedül maradtam a csenddel és a betegséggel. Mégis, amikor már azt hittem, nincs tovább, egy váratlan látogatás újra megtanított hinni az emberekben és önmagamban.
