Egy viharos reggelen, amikor minden széthullani látszott, anyám dacosan kijelentette: „Megoldjuk egyedül!” A családi pékség és a kis albérlet tartotta bennünk a lelket, de a múlt árnyai és a családi viszályok mindent veszélybe sodortak. Végül a krízis közelebb hozott minket egymáshoz, és rájöttem, hogy néha a legnagyobb segítség ott van, ahol a legkevésbé várnánk.
Egyedülálló anyaként próbálok helytállni, miközben a kislányomat, Violát nevelem, és idős nevelőapámról, Károlyról is gondoskodom, aki egy omladozó tanyán él a világ végén. Az idősek otthona gondolata könnyeket és ellenállást szült, de végül egy váratlan megoldás hozott békét mindannyiunknak. Ez a történet arról szól, hogyan találtunk új otthont és közösséget Papának – és talán magunknak is.
Egy végzetes éjszakán, amikor a Duna áradása elnyeli a tiltott helyen parkolt autómat, szembesülök nemcsak a veszteséggel, hanem a családom haragjával és a saját felelőtlenségem következményeivel is. A történet a budapesti mindennapok valóságába ágyazva mutatja be, hogyan válhat egy apró döntés lavinává, amely mindent elsodor maga körül. Vajon képes vagyok-e szembenézni önmagammal és helyrehozni, amit elrontottam?
Egy esős, szürke estén a konyhaasztalnál ülök, miközben a gyerekeim csendben várják a vacsorát. Az egész napomat végigdolgoztam, hogy mindent megadhassak nekik, de mégis úgy érzem, valami hiányzik – talán éppen én magam. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam egyben tartani a családomat, miközben lassan elveszítettem önmagamat.
Egy hideg téli estén, miközben a régi családi fényképeket nézegetem, rájövök, mennyire megváltozott minden. Három gyermekem közül egyik sem él már velem, és a legidősebb fiamat évek óta nem láttam. A magány és a kimondatlan szavak fájdalma lassan felemészti a lelkemet.
Egy vidéki magyar kisvárosban, Szarvason, egyedülálló anyaként próbálok megfelelni a munkahelyi elvárásoknak és a fiam, Marci kíváncsiságának. Mindennapi küzdelmeim során gyakran választom a gyors megoldásokat, míg egy váratlan esemény rá nem ébreszt, mennyire fontos, hogy ne csak válaszokat adjak, hanem lehetőségeket is teremtsek neki. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg bízni a fiamban – és magamban is.
Negyven éve élek ugyanabban a budapesti lakásban, ahol felnőtt a fiam, és ahol elvesztettem a férjemet. Most a fiam, Gábor arra kér, adjam el mindent, és költözzek hozzá, de minden sarokhoz emlékek kötnek. A történetem a múlt és jelen közötti harcról, szeretetről, veszteségről és az újrakezdéstől való félelemről szól.
