Az unokám, Lili, egyszer azt mondta nekem, hogy szégyelli, ahogy kinézek, mert nem vagyok olyan, mint a „modern nagymamák”. Ez a mondat összetörte a szívemet, hiszen ő volt a mindenem, amióta megszületett. A történetemben elmesélem, hogyan próbáltam megérteni őt, és hogyan küzdöttem meg azzal, hogy a világ és a család is változik körülöttem.
Gyerekkoromtól kezdve úgy éreztem, hogy nem tartozom a családomhoz. A testvéremmel való különbségek, apám ridegsége és anyám titkolózása mind azt sugallták, hogy valami nincs rendben. Csak felnőttként, egy drámai beszélgetés során derült ki az igazság, ami örökre megváltoztatta az életemet.
Gyermekkoromtól fogva Éva volt a mindenem, de ahogy nőtt, egyre inkább másokat hibáztatott mindenért. Anyaként végigkísértem, ahogy a felelősségvállalás hiánya elmélyült benne, és mindennap küzdöttem a bűntudattal: vajon én rontottam el valamit? Ez a történet az önvád, a családi konfliktusok és a remény keresésének útja.
Egy viharos családi ebéd közepén szembesülök azzal, mennyire eltávolodtam a lányomtól, Annától, miközben a fiam, Gergő továbbra is a szívem csücske. A múlt hibái, a kimondatlan sérelmek és az anyai elfogultság mind-mind felszínre törnek, amikor egy váratlan bejelentés mindent megváltoztat. Vajon képes vagyok-e szembenézni önmagammal és helyrehozni azt, amit elrontottam?
