Hatvanéves vagyok, egyetlen fiam, Misi boldogságát mindig a szívemen viseltem. Most azonban a menye, Dóra nyíltan utál, és a fiam sem áll ki mellettem. Ebben a történetben megosztom, hogyan éltem meg ezt a családi konfliktust, és hogy vajon tényleg én vagyok-e a hibás mindenért.
Egy vasárnapi ebéd során a fiam bemutatta a menyasszonyát, akiről kiderült, hogy ő az a lány, aki évekkel ezelőtt megkeserítette a lányom életét. Az emlékek, a fájdalom és a családi titkok mind felszínre törtek, miközben próbáltam megvédeni a gyerekeimet és megtalálni a helyes utat. Vajon képes vagyok megbocsátani, vagy örökre szétszakad a családunk?
Egy anya vagyok, aki éveken át hitt abban, hogy a hosszú távú szoptatás a szeretet legmélyebb kifejezése. Most azonban, amikor fiam, Gergő már iskolás, szembesülök döntésem következményeivel: családi feszültségek, társadalmi megítélés, és a saját lelkiismeretem harca. Ez az én történetem a megbánásról, a megértés kereséséről és arról, hogyan próbálok újra közel kerülni a fiamhoz és önmagamhoz.
Mindig hittem abban, hogy a szeretet mindent legyőz, de amikor mostohaanya lettem két kamasz számára, rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig elég. A történetem a családért folytatott harcról, a kirekesztettség érzéséről és arról szól, hogyan találtam meg az erőt magamban, amikor mindenki más hátat fordított. Ez egy őszinte vallomás a magyar mindennapokról, családi konfliktusokról és a belső kitartásról.
Gyerekkorom óta anya mindent helyettem akart csinálni, de én felnőttként már levegőhöz sem jutok mellette. Egyre jobban feszít a vágy, hogy önálló legyek, miközben minden próbálkozásom könnyekhez és veszekedéshez vezet. Vajon lehet-e úgy szeretni valakit, hogy közben nem fojtjuk meg a másikat?
