A legrosszabb pillanatban, a panelházunk hideg lépcsőházában történt valami, ami egyszerre tett szégyenlőssé és elszánttá. Egy kutya miatt hoztam meg olyan döntéseket, amiket nem lehet visszacsinálni, és közben a saját kiégésemmel is kénytelen voltam szembenézni. Most már tudom, hogy a hűség néha nem a családhoz, hanem az élethez köt.

Azzal kezdődött, hogy a kutyám a lépcsőházban rángatott, én meg vért láttam a mancsán, és hirtelen minden, amit addig elnyeltem, kifolyt belőlem is.Én voltam az anya, a feleség, a dolgozó ember, aki mindig „megoldja”, míg egy nap a kutya miatt három olyan döntést hoztam, amit már nem lehetett visszacsinálni.Végül Pécsen kötöttem ki, és nem hősként, hanem fáradt nőként tanultam meg, mit jelent felelősséget vállalni – magamért is.