Egy kis hound a panelház lépcsőjén – vagyis hogyan lettem újra anya, amikor már mindenről lemondtam
Amikor először megláttam azt a sáros, reszkető kutyakölyköt a panelház lépcsőjén, épp a fiam hívását hallgattam – a hangja dühös és fáradt volt, ahogy általában mostanában. Meg akartam fordulni, visszamenni a lakásba, hogy ne kelljen szembenéznem sem a gyerekkel, sem ezzel a váratlan kutyagondtal. De aztán valami bennem megtört, és úgy döntöttem, hazaviszem a kicsit. Ez a döntés mindent megváltoztatott: a családomhoz, önmagamhoz és a magányomhoz való viszonyomat is.