Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amikor anyósom, Ilona kijelentette, hogy természetesnek tartja: a leendő új otthonunkban neki is lesz saját szobája. A férjem, Gábor és én épp életünk első lakásvásárlására készültünk, de a családi elvárások és a generációs különbségek mindent felborítottak. Vajon képes vagyok kiállni magamért, vagy örökre elveszítem a saját otthonom álmát?
Egy hideg januári estén, miközben a Margit hídon sétáltam, szemtanúja lettem egy autóbalesetnek, amely örökre megváltoztatta az életemet. Egy kisgyerek zuhant a jeges Dunába, és én, minden félelmem ellenére, leugrottam utána. Azóta minden nap azon gondolkodom, vajon helyesen cselekedtem-e, és hogyan lehet feldolgozni egy ilyen élményt.
Az életem egyetlen pillanat alatt fordult fel, amikor anyósom beköltözött hozzánk. Folyamatosan úgy érzem, mintha csak egy cseléd lennék a saját otthonomban, miközben a férjem mindent megtesz, hogy az anyja kedvében járjon. Kétgyermekes anyaként, harmadik babát tervezve próbálok helytállni, miközben az anyósom minden nap próbára teszi a türelmemet és önbecsülésemet.
Az unokám feleségének születésnapjára egy pulóvert adtam, de a reakciója összetörte a szívemet. Nyugdíjasként minden fillért meg kell néznem, de a családi elvárások és a szeretet között őrlődöm. Vajon hol a határ az anyagi lehetőségek és a családi béke között?
