Negyven év házasság után, férjem betegsége és halála után egyedül maradtam. Azt hittem, a gyerekeim majd mellettem állnak, de mindegyikük a saját életét élte, én pedig magamra maradtam a fájdalommal, a ház gondjaival és az emlékekkel. Vajon hol rontottam el, hogy most ilyen magányos vagyok?
Egy esős novemberi estén, amikor a családi vacsora ismét veszekedésbe torkollott, ráébredtem, hogy a férjem, Gábor, egyedül cipeli az anyósa gondozásának terhét. A testvérek közti feszültség, a mindennapi áldozatok és a kimondatlan sérelmek lassan felemésztik a családunkat. Vajon meddig bírjuk még, hogy csak mi tartjuk össze ezt a széthulló családot?
Mindig is azt hittem, hogy tudom, mi a legjobb a fiamnak. Amikor először bemutatta nekem Katát, azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Az évek során azonban rá kellett jönnöm, hogy az előítéleteim nem csak őt, de az egész családunkat is tönkretehetik.
Egy nap észrevettem, hogy a lányom, Lilla, új cipőben jár, és a legújabb okostelefont használja. Amikor rákérdeztem, azt mondta, anya vette neki – de valami nem stimmelt. Elhatároztam, hogy utánajárok az igazságnak, és amit megtudtam, nemcsak Lillát, hanem engem is szembesített a múltunkkal.
Egy esős novemberi estén anyám ajtajában álltam, miközben a feleségem, Dóra a kocsiban várt. Anyám régen mindent megtett az exfeleségemért, de most, amikor nekünk lenne szükségünk rá, elutasít. Vajon a múltbeli döntéseim miatt büntet minket, vagy tényleg Dórával van baja?
