Egy késő novemberi estén, amikor már a családomtól is elfordultam, egy ismeretlen, remegő kutya életét mentettem meg a panel előtt. A lelki magányom mélypontján voltam, és nem gondoltam, hogy pont egy kopott, szőrtelen mongrel lesz az, aki miatt újra ki kell mondanom a véleményem a férjemnek és a lányomnak. Ez a kutya végül három olyan döntésre kényszerített, amiket sosem gondoltam volna, hogy meghozok – és mindet visszafordíthatatlanul.