Mindig is mindent megtettem a lányomért, Emeséért. Amikor nehéz helyzetbe került a férjével, mi segítettünk, de most úgy érzem, mintha hálátlan lenne, és eltávolodott volna tőlünk. Vajon hol rontottuk el?
Az életem középpontjában mindig is a kutyám, Frici állt. A férjem, Gábor sosem tudta elfogadni, hogy Frici fontosabb számomra, mint bárki más. A történetem arról szól, hogyan szakítja szét a családot a magány, a gyász és az, amikor valaki csak egy állatban talál vigaszt – és hogy vajon lehet-e ebből kiút.
Egy veszekedés közepén döbbentem rá, hogy férjem, Gábor, másként bánik a közös gyermekeinkkel, mint az előző házasságomból születettekkel. A családi feszültségek, anyagi gondok és szeretethiány közepette próbáltam megtalálni az utat az egységhez. Ez az én történetem arról, hogyan tanultunk meg újra bízni egymásban és összetartani.
Egy esős novemberi estén, amikor a családom hangos vitája betöltötte a lakást, úgy éreztem, minden darabokra hullik körülöttem. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben fordultam először igazán Istenhez és az imához, ami lassan segített újraépíteni a családi békét és önmagamat is. Ez az én történetem arról, hogyan találtam meg a lelki nyugalmat a hit erejével.
Huszonöt év házasság után elváltunk, azt hittem, mindent feldolgoztam. De amikor megláttam a volt férjemet azzal a nővel, akit barátnőmnek hittem, minden összetört bennem. Ez a történet arról szól, hogyan lehet túlélni a legmélyebb árulást, és újra megtalálni önmagunkat.
Gyerekkorom óta a családom volt a mindenem, de amikor nagynéném, Irén néni, elterjesztette rólunk, hogy önzők vagyunk és nem segítünk senkinek, minden megváltozott. Testvéremmel, Gáborral együtt próbáltunk kitörni a szegénységből, és közösen indítottuk el a kis vállalkozásunkat, miközben a családi viszályok és a falusi szóbeszéd mindennapjainkat mérgezte. Mégis, a nehézségek ellenére sem adtuk fel az álmainkat, és végül sikerült megtalálnunk a saját utunkat – de vajon megéri mindent feláldozni a családi békéért?
A történetem egy budapesti panelházban kezdődik, ahol a családi szeretet, a magány és a kutyám iránti ragaszkodás összekuszálta az életemet. A férjemmel, Gáborral és kisfiunkkal, Marcellal próbáltam egyensúlyt teremteni, de minden döntésem mögött ott lappangott a félelem: vajon képes vagyok-e valóban anyaként szeretni, vagy csak a kutyám, Bodza az, aki igazán megért? Ez a történet arról szól, hogyan sodródhat el egy család, ha valaki nem tudja elengedni a múltját, és mennyire nehéz megtalálni az utat vissza egymáshoz.
Az esküvőm napján minden darabokra hullott, amikor vőlegényem, Gábor, részegen botrányt csinált. A káosz közepette gyerekkori barátom, Zsolt mellett találtam magam, és egy pillanat alatt döntöttem: elmenekülök vele. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg önmagam és a bátorságot egy új élethez.
Egy fiatal, önálló nő vagyok, aki mindent kézben akart tartani: a munkát, a tanulást, a háztartást és a családot is. Amikor teherbe estem, úgy döntöttem, otthon fogom világra hozni a gyermekemet, hogy a férjem, Gábor mellett maradhassak, aki egészségi állapota miatt rám szorult. A döntésem azonban tragikus következményekhez vezetett, amelyek örökre megváltoztatták az életemet.
Egy nap alatt fordult fel az életem: nagymamám már nem tudott egyedül élni, anyám pedig rám tolta a felelősséget, mondván, hogy a házat is én örököltem. A családon belüli feszültségek, a lelkiismeret és az önfeláldozás között őrlődve próbáltam megtalálni a helyem. Vajon meddig tartozunk hálával a múltért, és mikor mondhatjuk ki, hogy elég?
Egy esős balatoni estén, amikor mindenki csak a múltat hibáztatja, én, Zsuzsa, szembenézek a családom titkaival. A testvéremmel való évtizedes harag, apám halála utáni örökségi viszály, és az anyám iránt érzett düh mind egyszerre törnek rám. Vajon képes vagyok megbocsátani, vagy örökre elveszítem azt, ami igazán fontos?
Mindig is éreztem, hogy valami nincs rendben Tomival, a fiammal. Egy pénteki este, amikor ismét pénzt kért tőlem, végleg ráébredtem: a problémája sokkal nagyobb, mint hittem. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megmenteni őt – és magunkat – a csendes lejtőn.
