„A pénz mindent eldönt?” – Egy magyar milliomos próbára teszi a szerelmet, de a válasz nem onnan érkezik, ahonnan várta
– Nem hiszem el, hogy ezt teszed velem! – kiáltottam rá Gergőre, miközben a nappali sarkában álltam, a kezem ökölbe szorult. A szobában fojtogató volt a csend, csak az óra kattogása hallatszott. Gergő, a vőlegényem, akit éveken át szerettem, most ott ült a tolószékben, és úgy nézett rám, mintha minden rendben lenne. Pedig semmi sem volt rendben.
Az egész egy héttel ezelőtt kezdődött. Gergő egy autóbaleset után tért haza – legalábbis ezt mondta –, és azt állította, hogy deréktól lefelé lebénult. Az egész családja összegyűlt a budai villában: az anyja, Márta néni, aki mindig is lenézett engem, mert vidékről jöttem; az apja, aki csak a pénzről tudott beszélni; és persze én, aki mindennap ott voltam mellette, ápoltam, etettem, segítettem neki mindenben.
De valami nem stimmelt. Gergő néha elfelejtette, hogy „bénult”, és ösztönösen megmozdította a lábujját. Egyszer rajtakaptam, ahogy titokban felállt az ágyból, hogy kimenjen a fürdőszobába. Megdermedtem az ajtóban. Ő észrevett, de csak annyit mondott: – Ne szólj senkinek! – és visszacsúszott a tolószékbe.
Aznap este nem tudtam aludni. Vajon miért tette ezt? Próbára akart tenni? Nem bízott bennem? Vagy csak játszott velem? Másnap reggel Márta néni odajött hozzám a konyhában.
– Tudod, Zsófi, egy ilyen helyzetben derül ki igazán, ki mennyit ér. Egy gazdag férfi mellett könnyű szeretni… de ha baj van…
A hangja gúnyos volt. Éreztem, hogy minden mozdulatomat figyeli. A család többi tagja is úgy nézett rám, mintha bármelyik pillanatban elárulhatnám Gergőt.
A házban dolgozott egy takarítónő is: Ilona néni. Ő volt az egyetlen, aki őszintén kedves volt hozzám. Egyszer együtt sírtunk a mosókonyhában.
– Tudod, kislányom – mondta –, én is voltam már ilyen helyzetben. Az emberek azt hiszik, hogy a pénz mindent megold… de a szeretetet nem lehet megvenni.
A napok teltek. Gergő egyre ridegebb lett velem. Egyik este hallottam, ahogy telefonál:
– Nem bírja sokáig… Ha most sem hagy el, akkor tényleg szeret…
Összeszorult a szívem. Ezek szerint tényleg csak próbára tett! Nem bízott bennem! Az egész kapcsolatunk egy hazugság volt?
Másnap reggel Gergő apja odajött hozzám:
– Zsófi, fiamnak most erős nőre van szüksége. Ha nem bírod ezt a terhet… jobb lenne, ha elmennél.
Nem válaszoltam. Csak bólintottam és kimentem a kertbe. Ott találtam Ilona nénit, aki épp rózsát metszett.
– Miért vagy ilyen szomorú?
– Mert úgy érzem, mindenki csak azt várja tőlem, hogy feladjam – suttogtam.
Ilona néni letette az ollót és megsimogatta a kezem.
– Ha szereted Gergőt, maradj mellette. De ne feledd: magadat is szeretned kell.
Aznap este Gergő váratlanul felállt a tolószékből előttem és azt mondta:
– Zsófi, bocsáss meg! Csak tudni akartam, hogy tényleg szeretsz-e…
Először nem tudtam megszólalni. Aztán kitört belőlem minden:
– Hogy tehetted ezt velem? Hogy gondolhattad azt, hogy csak a pénzed miatt vagyok veled? Hogy játszhattál így az érzéseimmel?
Gergő lehajtotta a fejét.
– Félek… Félek attól, hogy mindenki csak a vagyonom miatt akar velem lenni…
Könnyek csorogtak az arcomon.
– Én soha nem kértem tőled semmit! Csak azt akartam, hogy szeress…
Ilona néni ekkor lépett be a szobába. Csendben letette a teát az asztalra.
– Látod, fiam – szólt halkan –, az igazi szeretet nem kér cserébe semmit.
Aznap éjjel összepakoltam a holmimat. Nem tudtam tovább maradni ebben a házban. Reggel Ilona néni várt rám az ajtóban.
– Ha valaha szükséged lesz rám, csak szólj – mondta és megölelt.
Kiléptem az utcára. A város zajos volt, de én soha nem éreztem magam ennyire üresnek.
Most itt ülök egy kis albérletben Zuglóban és azon gondolkodom: vajon tényleg mindent a pénz dönt el? Vagy létezik még önzetlen szeretet ebben a világban? Ti mit gondoltok erről?