Élek végre magamért – Egy magyar anya lázadása a családi elvárások ellen

– Anya, ezt most komolyan gondolod? – Dóri hangja remegett az idegességtől, miközben a konyhaasztalnál állt, karba tett kézzel. – Hajnali négykor jössz haza, és azt mondod, minden rendben? Mit fognak szólni a szomszédok?

A kávéscsészém megállt a levegőben. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy visszategyem-e a pultra, vagy inkább hozzávágjam valamihez. De csak letettem. Mély levegőt vettem.

– Dóri, ötvenhárom éves vagyok. Nem vagyok beteg, nem vagyok bolond. Egyszerűen csak… élek. Végre.

A lányom arca eltorzult. – De hát te vagy az anyám! És most már nagymama is leszel! Nem lehet így viselkedni! A múlt héten is…

– A múlt héten is táncoltam, igen – vágtam közbe. – És jól éreztem magam. Tudod mikor volt utoljára ilyen? Talán húsz éve.

Dóri leült, arcát a tenyerébe temette. – Nem értelek. Apa elment, te meg… mintha örülnél neki.

– Nem örülök neki – mondtam halkan. – De nem fogok belehalni abba, hogy valaki elárult. Elég volt abból, hogy mindig másoknak akarjak megfelelni.

A csendben csak az óra kattogása hallatszott. Kint a panelház udvarán már ébredeztek a galambok. A szomszéd, Ilonka néni biztosan leskelődik az ablakból, mint mindig.

Dóri felnézett. – És mit mondjak majd a Gergő anyjának? Hogy az én anyám bulizik? Hogy nem kötöget pulóvert az unokának, hanem randizik?

Elnevettem magam, de inkább sírás volt az. – Mondd azt, hogy az anyád végre boldog. Hogy nem akar többé láthatatlan lenni.

– Ez önzés – suttogta Dóri.

– Az önzés az volt, amikor hagytam, hogy apád évekig semmibe vegyen. Amikor minden vasárnap húslevest főztem, akkor is, ha utáltam. Amikor a saját álmaimat eltemettem egy panelhálószoba sarkában.

Dóri felpattant. – Ez most rólam szól? Vagy rólad?

– Mindkettőnkről – mondtam csendesen. – Mert te is azt tanultad tőlem: mindig mások kedvéért kell élni. De én már nem akarom ezt továbbadni.

A lányom sírva fakadt. – Félek, hogy elveszítelek.

Odamentem hozzá, megsimogattam a haját. – Nem vesztesz el. Csak most először vagyok igazán jelen.

***

A férjem, Laci tavaly hagyott el egy fiatalabb nő miatt. Azt hittem, belehalok a szégyenbe és a haragba. De aztán egy reggel felébredtem, és rájöttem: senki sem fogja visszaadni nekem az elvesztegetett éveket. Ha most nem kezdek élni, soha nem fogok.

Először csak sétáltam esténként a Duna-parton. Aztán beiratkoztam egy zumba órára a művelődési házban. Ott ismertem meg Marikát és Zsuzsát – két elvált asszonyt, akik szintén próbálták összerakni magukat.

Egy péntek este Marika azt mondta:
– Gyere velünk a Tücsök Presszóba! Élő zene lesz!

Nevettem.
– Mit csinálnék én ott? Nézem a fiatalokat?

– Ugyan már! – legyintett Zsuzsa. – Ott mindenki ötven felett van! És ki mondta, hogy csak húszévesen lehet táncolni?

Aznap este először éreztem magam szabadnak. Táncoltam, nevettem, még egy pohár bort is megittam – pedig Laci mellett sosem mertem volna.

Másnap reggel Dóri hívott:
– Anya… Ilonka néni azt mondta, hajnalban jöttél haza taxival. Igaz ez?

– Igaz – feleltem mosolyogva.

– És… jól érezted magad?

– Igen.

Hosszú csend volt a vonalban.

***

A család persze nem bírta szó nélkül hagyni. Az öcsém, Pisti felhívott:
– Te teljesen megőrültél? Mit szólnak majd a rokonok? Anyánk forogna a sírjában!

– Anyánk egész életében másokat szolgált ki – feleltem halkan. – Én már nem akarom ezt folytatni.

A húgom is rám írt Messengeren:
– Legalább titokban csinálnád! Miért kell mindent kiteregetni?

De én már nem akartam titkolózni.

***

Egyik este Dóri átjött hozzám vacsorára. Már gömbölyödött a hasa – az első unokámat várja.
– Anya… félek attól, hogy ha megszületik a baba, te nem leszel olyan nagymama, mint amilyennek elképzeltem.

Leültem mellé.
– Milyen nagymamát szeretnél?

– Olyat… aki mindig otthon van. Aki kötöget és sütit süt. Aki nem jár el esténként bulizni…

Elmosolyodtam.
– Sütit tudok sütni. De kötni sosem szerettem. És lehet, hogy néha elmegyek táncolni is… De ha szükséged lesz rám, ott leszek.

Dóri sóhajtott.
– Csak furcsa ez nekem… Mindenki azt mondja: egy nő ötven felett már ne akarjon új életet kezdeni.

– És te mit mondasz?

– Én… azt akarom, hogy boldog legyél. Csak nehéz elfogadnom.

Átöleltem őt.
– Tudom. De talán egyszer majd büszke leszel rám.

***

A faluban is beszédtéma lettem. A boltban összesúgnak mögöttem:
– Nézd már, ott megy az Irén! Hallottad? Új pasija van! És még sminkeli is magát!

A postás egyszer megjegyezte:
– Irénke néni, maga olyan fiatalos lett mostanában! Csak így tovább!

Nevettem rajta – de belül azért fájt is néha a pletyka.

***

Egy este Marikával és Zsuzsával ültem a presszó teraszán.
Marika sóhajtott:
– Néha azt érzem, mintha bűnt követnék el azzal, hogy jól érzem magam.
Zsuzsa bólintott:
– Évekig csak főztem-mosogattam-takarítottam. Most végre magamra gondolhatok… de mindenki ítélkezik.
Én csak néztem őket és azt mondtam:
– Lehet, hogy sosem fogják megérteni azok, akik még mindig félnek élni.

***

A legnehezebb mégis az volt, amikor Laci vissza akart jönni.
Egy este becsöngetett hozzám:
– Irén… hibáztam. Az a nő csak kihasznált. Hiányzol nekem…
Néztem őt hosszasan. Régen biztosan visszafogadtam volna. Most azonban csak ennyit mondtam:
– Laci… én már nem vagyok ugyanaz az Irén. Most először érzem magam szabadnak. Nem akarom újra elveszíteni önmagam.
Laci lehajtotta a fejét és szó nélkül elment.
Könnyek szöktek a szemembe – de nem bántam meg semmit.

***

Dóri kisfia megszületett májusban. Amikor először tartottam karomban Leventét, tudtam: nagymama vagyok – de közben nő is maradtam.
A lányom lassan elfogadta az új Irént. Néha együtt megyünk sétálni Leventével; máskor együtt főzünk vagy csak beszélgetünk arról, milyen nehéz néha anyának lenni ebben az országban.
De már nem akarom többé feladni magamat senki kedvéért sem.

***

Most itt ülök a teraszon egy pohár borral és hallgatom a tücsköket. Nézem az üres utcát és arra gondolok: vajon tényleg bűnt követek el azzal, hogy végre magamért élek? Vagy csak túl sokáig hittem el másoknak, hogy egy nőnek ötven felett már csak háttérbe kell húzódnia?
Ti mit gondoltok? Lehet-e egy anya és nagymama egyszerre önmaga is Magyarországon?